Az Islamic Affairs Analyst cím? londoni folyóirat szerint a nyugati média tévesen
értelmezte a májusi izraeli választásokat, amikor azt állította, hogy a választók
elsöprő többségben a békére szavaztak. Némelyik arab kommentátor szerint ugyanis
Ehud Barak még nagyobb problémát jelent miniszterelnökként, mint elődje, Benjamin
Netanjahu, ugyanis az előbbi sokkal nagyobb támogatást élvez az Egyesült Államok és
más nyugati hatalmak részéről. De ezt látszik alátámasztani például az a tény
is, hogy Barak az izraeli választások után elmondott győzelmi beszédében újra elismételte
ígéreteit, melyek szerint országa nem fog kompromisszumot kötni Jeruzsálem jövőjével
kapcsolatosan, fenntartja a Nyugati Parton és a Gáza-övezetben található izraeli
települések szuverenitását, és nem fog viszszavonulni az 1967 előtti határok mögé.
A londoni újság szerint "Barak megtörte Izrael elszigeteltségét, és megszerezte
magának a békecsináló címet anélkül, hogy bármiféle engedményt is felajánlott
volna. A palesztin vezetésnek az izraeli miniszterelnökkel folytatott tárgyalásai egyáltalán
nem lesznek rózsásak. Még az is szerencse lesz, ha a Wye-folyónál megkötött megállapodás
Barak négyéves hivatali munkája alatt megvalósul. Nem fogunk meglepődni, ha elkezdődik
a Netanjahu és napjainak elmúlása fölötti siránkozás."
Azt a gondolatot, hogy az arabok vágyakozással tekinthetnek vissza a
Netanjahu-korszakra, a szaúd-arábiai Asharq al-Awsat cím? napilap is megismétli, így
fogalmazva: "Barak győzelme nem jelenti azt, hogy most már vége az arabok problémáinak.
Sőt, az ellenkezője is megtörténhet." A szaúdi újság állításának alátámasztására
a következő indokokat sorolja fel: Barak lekötelezettje a Likud politikusainak, akik előzőleg
magára hagyták Netanjahut; azt állította, hogy nem fog kompromisszum köttetni Jeruzsálemről,
a jövőbeni határokról, illetve a Nyugati Parton és a Gáza-övezetben fekvő izraeli
településekről; végül pedig tény az is, hogy Barak bírja a nyugati hatalmak támogatását
is.
A jordán Fakhri Ka\'var az al-Ra\'i cím? ammani napilapban azt állítja, hogy a stílust
kivéve csak csekély különbség van az izraeli Munkapárt és a Likud között. A lap
szerint a Barak vezette kormány azért tud majd a Likudnál nagyobb fenyegetést
jelenteni az arabokra, mert a Munkapárt stílusa sokkal szimpatikusabb.
Egy másik jordán kommentátor, Raja al-Issa ugyanennek a lapnak a hasábjain még sötétebb
képet fest az arabok jövőjéről, akik szerinte semmi jelentős előrehaladást nem
fognak tudni tenni a Barak vezette Izrael rovására: "Eközben az új izraeli
miniszterelnöknek azt mondjuk: Mi ismerünk téged. Ismerjük a múltadat. Tudjuk, milyen
szereped volt a Kamal Nasszer (PFSz szóvivő, akit egy izraeli katonai egység 1973-ban
meggyilkolt) és kollégái, valamint Abu-Dzsihád (Khalil al-Wazir, akit Tuniszban
izraeli kommandósok öltek meg 1988-ban) ellen elkövetett orgyilkosságban. A múltja
miatt kétségeink vannak vele kapcsolatban, nem beszélve Barak legutóbbi nyilatkozatairól,
amelyek a jövőt illetően aggodalommal töltenek el bennünket."
Az Egyesült Arab Emírség al-Khalidzs cím? napilapja így ír: "Előbb vagy utóbb
azt fogjuk látni, hogy Barak Netanjahunak a másolata, és csak külsődleges különbségek
vannak az előd és az utód között." Ezt a nézetet még határozottabban hangsúlyozza
a pánarab al-Hayat május 19-i számában Abdelvahhab Badrakhan: "Barak előtérbe kerülésével
az Egyesült Államok olyan új eszközre tesz szert, mellyel újrafogalmazhatja a térségben
zajló folyamatokat, és lehetővé teszi, hogy folytatódjon, ami Jichak Rabin korában
elkezdődött." Így tehát Badrakhan szerint az a cél, hogy "olyan béke legyen,
melynek ára az arabok meghódolása".
Hoszni Mubarak egyiptomi elnöknek a választások után elmondott megjegyzéseiből világossá
vált, hogy Kairó is osztja ugyanezeket az aggodalmakat. Mubarak kifejezte aggodalmát
Barak választási győzelme után tett nyilatkozatával kapcsolatban. Úgy tűnt, az újonnan
megválasztott miniszterelnök a kemény vonalat választja a Nyugati Parton és a Gáza-övezetben
elhelyezkedő zsidó településekkel, Jeruzsálem státuszával, valamint Izrael végleges
határainak kialakításával kapcsolatban. Mubarak azt nyilatkozta, hogy ezek a kijelentések
a béke akadályaivá válhatnak, és rossz hatással lehetnek az egyiptomi és arab közvéleményre.